Neiger Krisztina
A remény változást hozhat, a változás rendet teremthet a káoszban, és ahol szenvedés és fájdalom volt, ott növekedés indulhat.
Az én utam
Diplomámat a BCE Közigazgatástudományi Karán szereztem, majd mérlegképes könyvelőként, adó és pénzügyi területen dolgoztam hosszú évekig. A számok, szabályok, határidők rendszere sokáig biztonságot adott, de legbelül egyre erősebben éreztem, hogy ez nem is annyira nekem való, hogy valami másra hív az élet. Valami igazibbra, mélyebbre – emberibbre.
Aztán jött egy nehéz, sőt fájdalmas élethelyzet, ami már nem engedte, hogy tovább halogassak. Elkezdtem észrevenni, hogy újra és újra hasonló nehéz helyzetekbe kerülök, és hogy nem értem, mi történik körülöttem – csak azt tudtam: szenvedek. Ez volt a fordulópont, és először az életben azt éreztem, hogy segítség nélkül nem fog menni. Eldöntöttem, hogy elindulok a változás útján! Nem volt könnyű, de tudtam, hogy muszáj és nincs más választásom, mert ha nem fejlődöm, abban lassan elveszítem önmagam.
Elvált anyaként két fiúgyermekkel maradtam egyedül. Anyaként, nőként, családfenntartóként kellett helytállnom. Megtanultam kereket cserélni, olajat ellenőrizni az autóban, izzót cserélni a lakásban. Napról napra újabb helyzetekben kellett megtalálnom magam – kívül és belül is.
Mindeközben a saját családom mintái, elvárásai sem könnyítették meg a dolgom. Az édesanyám számára elképzelhetetlen volt, hogy elváljak – hogy a gyermekeim ne „teljes” családban nőjenek fel. Sok küzdelem, fájdalmas döntés és belső munka vezetett oda, hogy elfogadjam: jogom van mást választani. Jogom van boldognak lenni.
A párkapcsolati próbálkozásaim során újabb kérdések jöttek: mit lássanak ebből a gyermekeim? Hol van az egészséges határ? Mi a felelősségem, mi a szabadságom? És közben egyre mélyebbre merültem önmagamba. Meditációval, önismerettel, bátor befelé fordulással kezdtem újraépíteni azt a belső biztonságot, amit kívül mindig másoktól vártam.
Megengedtem magamnak a gyengeséget. Megengedtem, hogy nő legyek. Megengedtem, hogy ne csak túléljek – hanem éljek is. Tudatosan kezdtem keresni kire van szükségem? Milyen társ mellett tudok önmagam lenni? Meg kellett álmodnom a férfit, akit keresek – hogy felismerjem, amikor találkozunk.
És megtaláltam. A jelenlegi párommal való kapcsolódás is hozott kérdéseket, kihívásokat, döntéseket. De ő „az igazi” – nem a tökéletes, hanem a valóságos, akihez lehet kapcsolódni, akivel lehet fejlődni. Mindketten hoztunk gyerekeket a kapcsolatba – én két fiút, ő is kettőt. Négy kamaszfiúból kellett új családot álmodni.
Sikerült! Már nyolc éve élünk együtt, békében, szeretetben, méltóságban. Nem volt könnyű. De minden egyes belső lépés, minden könny, minden döntés, minden meditáció elvezetett ide. Ahhoz az élethez, amit most élek – és amit egykor talán csak félve mertem elképzelni. Ahogy haladtam ezen az úton, egyre több kérdésem lett:
Miért történik ez? Miért velem? Hogyan lehet másképp? És ezekre a válaszokat keresve találtam rá a képzésekre is. Családkonzulensként a Pünkösdi Teológiai Főiskolán végeztem, ahol rendszerszemléletben, mély emberi kapcsolódásban és a családi dinamikák komplex megértésében kaptam erős alapokat. A képzés során különösen fontossá vált számomra az, hogyan lehet elfogadó, ítéletmentes jelenléttel kísérni a hozzám fordulókat — akár egyéni, akár párkapcsolati vagy családi nehézségekben.
Légzéstrénerként többféle irányzatot is megismerhettem. A Transzperszonális Légzés Intézetben dr. Komin Vlagyimir tanítványaként tanultam, majd Londonban a Soma Breath nemzetközi képzésén is részt vettem, ahol 2024-ben hivatalos instruktori minősítést szereztem. A légzés számomra nemcsak technika, hanem kapcsolódás önmagunkkal – egy út befelé, a csendbe, az erőbe, a lényeghez.
Ahogy haladtam előre, új szemmel kezdtem látni a saját életemet – és közben másokét is. Megértettem, mit jelent a hivatás: valamit megtapasztalni, átalakítani – és utána továbbadni!
A munka persze nem áll meg, hiszen nap mint nap szembesülök most is nehézségekkel, de a kezemben van egy csodálatos módszer, ami átsegít a nehéz időszakokon.
És ma már azt is tudom: VAN REMÉNY!
